A rizottó főzésekor maradt még némi cékla, így annak a maradékát mindenképpen szerettem volna felhasználni. Gondoltam, jó társa lesz a dinsztelt kelkáposzta, egy puhára párolt, szaftos karaj szelet mellé. Akaratomon kívül az összhatás tökéletesen lengyeles lett.
Alapanyagok a karajhoz:
3 szelet karaj (nyitott szeletek) ,
1 hagyma,
némi bor,
kakukkfű és rozmaringszár,
szárított erdei gomba,
egy babérlevél,
bors és
só.
Alapanyagok a káposztához:
Fél fej kelkáposzta,
fehérbor,
1 kávéskanál cukor,
1 kávéskanál kávé,
egy kevés fűszerkömény magja,
só.
A karajszeleteket forró grill serpenyőben - a steakhez hasonló módon - kevés olaj és vaj keverékén hirtelen kisütöm. Talán legjobb lenne kacsazsíron vagy sertés zsíron sütni, de sajnos most nem volt itthon. Akkor igazán jó, ha mindkét oldala kellemes pírt kapott, és az edény aljában is van némi pörzsanyag. Sózom, majd egy tányérra átszedtem a szeleteket és pihentetem addig, míg egy apróra vágott hagymát kissé meg nem dinsztelek a maradék zsiradékban. Felöntöm egy kevés vörösborral, és felkapargatom a leragadt pörzsanyagot. Ezután visszarakom a szeleteket, öntök hozzá másfél deci vizet, belerakom a zöldfűszereket és a gombát, borsozom és lefedve körülbelül egy óra alatt puhára párolom.
Az apróra vágott káposztát olívaolajon dinsztelni kezdem, majd hozzáöntök egy hangyányi fehér főzőbort. Cukrozom és sózom, 2-3 percenként megkavarom, de az sem baj, ha egy kicsit megkapja, és enyhén karamelles íze lesz. A vége felé beleszórom a fűszerkömény magját, amely kellemes ánizsos ízt ad neki, valamint egy kevés friss kávét is szórok bele, amely ízfokozóként is szolgál. A kávé, mint fűszer használatát Bécsben láttam, ahol az egyik étterem szakácsa előszeretettel használta káposztás ételeknél. Valószínűleg mindkét "fűszer" használata elősegíti az emésztést is, illetve csökkenti a puffadást.
A cékla volt a legegyszerűbb: lereszeltem, majd sós vízben megfőztem, és miután leszűrtem, egy kevés almaecettel ízesítettem.
Így nézett ki tányéron, valamint az új dobozomban:
