Mindkét nagyanyám ételei a mai napig élénken élnek bennem. Apai nagymama csörögefánkját azóta sem tudta felülmúlni semmilyen lekváros fánk, illetve csirkepörköltje "piros krumplival" is örökre bennem maradt. Apámnak hasonlóan patinás emlékei voltak a törtpaszuly nevű ételről is, amit valamilyen okból kifolyólag nagymama már nem volt hajlandó elkészíteni, de hosszas kérlelésre tollba mondta a receptet, amit végül, apámmal elkészítettünk. Olyan volt ez, mint amikor Proust az eltűnt idő nyomába ered, mi is hosszasan kerestünk valamilyen emléket apám emlékezetében. Amit összedobtunk állítólag kellően hasonlított gyermekkorának ízeire.
Érdekes ez a törtpaszuly, mintha a közel-keleti humusszal rokonságot mutatna. Emlékeim szerint, az előzőleg beáztatott babot puhára főztük, és utána krumplinyomóval a saját főzőlevének egy részével és némi zsírral krémesre pürésítettük. Paradicsomlével, paprikával, valamint rengeteg dinsztelt hagymával fűszereztük. A humuszbárok mintájára el tudom képzelni a paszulyozókat. Vékonyra töltött, frissen sült kolbásszal, salátával, szószokkal, mindenféle savanyúságokkal és a magyar konyhára jellemző csípős ízekkel. Ez lenne ám csak a gasztroforradalom!
Anyai nagymama édességei, mint például túrós batyuja, házi krémese, vagy a strandon elfogyasztásra került, papírtálcákba és alumínium fóliákba csomagolt, folyós kakaós palacsintája is kitörölhetetlen emlékek. Őhozzá sok, felvidéki avagy tirpákos-szlovákos tésztaféleség és krumplis-tészta is köthető.
Egyszer, úgy öt éves lehettem, amikor nagypapa friss pecsenye kacsamájat sütött reggelire. A kacsazsírban párolt hagyma illatát még most is érzem. Látom magam előtt, ahogy csurgatja a zsírt friss kenyérre, harapjuk a májat és a hagyma még mindig kicsit ropog a fogunk alatt. Azt hiszem ez maga volt tökéletesség.
Mindezeket a remekműveket egy kádár-kori panelben, egy három-lángos gázsütőn követték el. Nagymama megrögzött tapétázó és felújító volt, és mivel az előző évi tapétaréteget nem szedték fel, nagypapának volt egy olyan félelme, hogy a falak egyszer összeérnek, esetleg az ágy nem fér be a kisszobába a legutóbbi tapétázást követően.
Azt is látom magam előtt és érzem a szagát, ahogy nagymama egy öreg serpenyőben hagyja "lepirulni" a krumplis tésztát. Néha egy kicsit megkavarta, és valahogy pontosan tudta azt, hogy mikor lesz elég a pirítás, se nem sok, se nem kevés, pont jó. A krumplis tészta mellé mindenképpen valamilyen savanyúságot ettünk, amely legtöbbször házilag elrakott uborka volt.
Múltbéli utazásaim sora a konzerv uborkával kezdődött, egyik nap megláttam a boltban és nem tudhatom, hogy honnan, de rám tört, hogy úgy ennék hozzá egy kis pirított krumplis tésztát. Egy kissé megváltoztattam a klasszikus serpenyős receptet, ugyanis római tálba más szóval csőben sütöttem, illetve egy réteg főtt marhahús is gazdagította a tésztát.
Rakott krumplis tészta
Hozzávalók:
Fél kiló darált marhahús,
két hagyma,
egy kaliforniai paprika,
fél kiló krumpli,
két "fészek" fettuccine tészta,
egy csomag petrezselyem,
pár gerezd fokhagyma,
piros paprika,
kevés liba vagy kacsa zsír,
vagy olaj.
A hagymát a zsírban kissé megfonnyasztottam és közben a felszeletelt kaliforniai paprikát is beledobtam. Majd kettéválasztottam az alapot: az egyikbe a darált marha húst kevertem, míg a másikba a felkockázott krumplit.
A krumplihoz került még piros paprika, majd felengedtem vízzel és sóztam. Körülbelül 25 perc főzés után a krumpli nagyjából megpuhult és ekkor raktam bele a két "fészek" tésztát. Kissé sóztam a tészta miatt, és egy kevés aprított fokhagymával is fűszereztem. Fontos, hogy a főzőlé elég legyen, de a túl sok sem jó, hiszen valamennyi vizet a tészta még felvesz. Ez esetemben azt jelentette, hogy a víz kissé ellepte a tésztát amikor azt beleraktam. Lassú lángon, néha megkavarva vártam, hogy a fettuccine is belefőjön a paprikás krumpliba.
Ezzel párhuzamosan a vagdalt marhahúst a hagymás alapban megforgattam és hagytam, hogy először levet eresszen és a saját levében, fedő alatt, lassan párolódjon. Amikor elfőtt a víz, hozzáadtam egy nagy csokor petrezselyem apróra vágott szárát, valamint sóztam és fokhagymáztam, és egy pohár vizet hozzáöntve puhára pároltam a húst.
Mindezek közben előkészítettem egy kisebb római tálat, azaz beáztattam egy félórára, hogy megszívja magát vízzel.
Rétegesen a tálba raktam az összetevőket, alulra egy adag krumplis tészta, felé egy réteg hús, majd az egészet lezártam még egy réteg krumplis tésztával, majd forró, körülbelül 190 fokos sütőben 30 perc alatt megpirítottam.
Savanyú uborkával ettem és mindeközben gyermekkorom rengeteg emléke felidéződött bennem.
Ha szívesen értesülnél az újdonságokról, facebook oldalunkat itt találod.
